|
|
| MEZŐHEGYES VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT |
| 2014. július 15., kedd 12:28 |
"Ápolni kell a hagyományt, Barátom!" |
|
Moldvai
kör- és füzértáncokat, és somogyi ugróst tanultak
Harminckettedik alkalommal rendezte meg a mezőhegyesi József Attila ÁMK a
gyermek néptánctáborát júniusban, melyen 56 gyermek vett részt
Sepsimagyarósról, Hódmezővásárhelyről, Szegedről, Békésről, Mezőberényből és
természetesen Mezőhegyesről. A néptánctábor vezetője immár második alkalommal
Mahovics Tamás, a Belencéres Néptáncegyüttes művészeti vezetője, a Népművészet
Ifjú Mestere-díj birtokosa, segítői: Miklós János, a Nagyvárad Táncegyüttes egykori
alapítója, vezetője, majd táncosa, jelenleg vállalkozó néptáncoktató,
néprajzkutató, néptáncos, táncos előadóművész, valamint Miklós-Papp Zsuzsanna,
a Nagyvárad Táncegyüttes egykori táncosa, vállalkozó, néptáncpedagógus, a
Népművészet Ifjú Mestere-díjas népdalénekes és népviselet készítő voltak,
akiktől a résztvevők Moldvai- és Somogyi táncok alapjait sajátíthatták el. A
tábor megrendezését a Nemzeti Kulturális Alap (www.nka.hu) és a Békés Megyei
Néptáncosok Szövetsége támogatta. Az egyik próba szünetében a Hódmezővásárhelyi
Kankalin Néptáncegyüttes Kisgömböc csoportjának tagjaitól megtudom: tizennégyen
érkeztek óvodáskortól egész a hatodik osztályos korig. A lányok szinte kórusban
mondják: - Második alkalommal vagyunk itt, jól érezzük magunkat, jók a
programok, jó a társaság, az oktatók nagyon viccesek. – Melyik volt a
legnehezebb tánc, amit tanultatok? – kérdezem. – Hát az üveges – mondja az
egyik kislány, a többi egyetértően bólogat. – Az a kár, hogy hamar eltelnek a
napok – mondják a Törökné Tárkány Szűcs Katalin vezette csoport tagjai. Nagy
Balázs 3. osztályos, és Egri Simon 2. osztályos tanuló több dologban is
egyetértenek: - A programok közül az ópusztaszeri kirándulás tetszett a
legjobban, a moldvai táncok közül Az ördög útja volt a legnehezebb, viszont a Balázsnak
egyúttal az volt a kedvence is, míg Simonnak inkább a kanásztánc lopta be magát
legjobban a szívébe. Miklós Jánossal, a néptánctábor egyik oktatójával a
Kozma-ligetben ültünk le beszélgetni az egyik gesztenyefa lombsátra alá. Miklós
1990 óta foglalkozik tánccal és néptánc-pedagógiával. 1993-ban Budapesten a
Magyar Művelődési Intézetnél népművelői és táncoktatói képesítést szerzett.
2002. február 1-jén megalapította a Nagyvárad Táncegyüttest, 2012. április 2-án
minden indoklás nélkül leváltották művészeti vezetői posztjáról, 2012. április
3-ától 2013. november 25-éig a Nagyváradi Táncegyüttes néptáncosa, táncos
előadóművésze volt. Közben 2005-ben néprajz-antropológia szakon elvégezte a
Babes-Bolyai egyetemet. 2013. augusztus 28-ától vállalkozó néptáncoktató,
néprajzkutató. Közben vőfélykedik is. Feleségével, Papp Zsuzsannával 2006.
június 24-én házasodtak össze, két gyermekük van: Anna 8, Luca 4 éves. Mintegy
másfél éve közösen tervezik és varrják a népviseleti ruhákat párjával. Nagy
hasznát veszik Miki (ismerősei bizony már csak így nevezik) néprajzos
ismereteit. Legfőbb céljuknak a hagyományok tiszteletének továbbadását,
elsajátítását tekintik.
-Hogyan érintette, mikor 2012. április 2-án egy sajtótájékoztatón a nagyváradi
Szigligeti Színház főigazgatója: Czvikker Katalin minden indoklás nélkül
bejelentette azt, hogy leváltják önt a Nagyvárad Táncegyüttes társulatvezetői
tisztségéből, s művészeti vezetőnek Dimény Levente színművészt nevezi ki? –
kérdezem Miklós Jánost.
–Iszonyúan dühös és elkeseredett voltam, nem is annyira a személyem ellen
elkövetett támadás, hanem inkább amiatt, hogy a társulat élére nem szakembert
neveztek ki! De végül is lezárult ez a korszak az életemben. A Dimény nem
tehetett róla, csupán azt tette, amit kértek tőle. Ezt követően még több mint
egy évig táncoltam az együttesben.
-De beszéljünk inkább a néptánctáborról. Milyen táncokat tanítottak?
-Moldvai kör- és füzértáncokat, és somogyi ugróst. Az eszközös táncokkal (bot
és üveg) tulajdonképpen az volt a célunk, hogy a gyerekekben idejekorán
megerősítsük a nemi identitásukat. Az utolsó három napban tánccal egybekötött,
magunk által készített viselet bemutatót (moldvai, széki, sóvidéki) is
tartottunk. Fontos szerepet kaptak a népi gyermekjátékok.
-Hogyan érezték magukat Mezőhegyesen?
-Csodálatos hely, csodálatos szervezők és vendéglátók. Külön kiemelném Mitykó
Zsolt alpolgármester urat, Soósné Záluszki Mária igazgató asszonyt és Perlaki
Edit szervezőt. Említettem például Editnek, hogy jó lenne körüljárni
Mezőhegyest, s még ezt is megszervezték. Alpolgármester úr beszélt Mezőhegyes
történetéről.
-Mi a véleményük a gyerekekről?
-Évente kettő, három tábort is megérdemelnének ezek a gyerekek, mert éhesek,
szomjasak a tudásra. Tegnap az alpolgármester úr említette, hogy gyermekkorában
Pitvaroson nyaralt és szemének tetsző látvány volt az egyik utcában elültetett
szilvafák sora. Azt mondta, hogy azok egy részét a nagyszülei ültették, és
szülei ették a termését. Aztán meg azt is, hogy egy éve, mikor arra járt,
szívszorító látvány volt számára, hogy nem látja már gyermekkora szilvafáit. –
Mi marad így? – kérdezte. – Nincs már aki ültessen és vessen! – mondta. Én meg
azt, hogy szeretem magam teremtő embernek hinni. Az a véleményem: ezek a
táborok a gyerekekben elültetik a magokat. A jövő feladata, hogy a magok fákká
cseperedjenek bennük!
Epilógus: Nem a legújabb székely vicc, de akár az is lehetne. „Ápolni kell a
hagyományt, barátom!” – mondja az egyik szakmabeli a másiknak. „Ápolni?! Miért,
talán beteg?”
M. Szabó Mihály
|
1 csatolt kép 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Belügyminisztérium
Közlemény
2010. július 23., péntek 15:49
A belügyminiszter 2010. július 22-ei, a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatásáról szóló ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|