|
|
| HAJDÚNÁNÁS VÁROS ÖNKORMÁNYZATA |
| 2015. február 24., kedd 16:00 |
A hajdúvárosok képviseletében zarándokoltak Bocskai nyomában |
|
Évtizedes hagyományt ápolnak a
hajdúvárosok, amikor a nagyságos fejedelem, Bocskai István temetésének
évfordulója környékén – február 22. – felkeresik és leróják kegyeletüket a
Bocskaihoz fűződő településeken.
Az
idei zarándokutat, melyhez 14 fős küldöttség csatlakozott, mint mindig, most is
Szólláth Tibor, Hajdúnánás polgármestere vezette. Vele tartott a megyei
közgyűlés alelnöke, Tasi Sándor, Ménes Andrea, Vámospércs polgármestere, Sőrés
István, Hajdúböszörmény alpolgármestere, valamint több önkormányzati képviselő,
és két református lelkész is.
Az
első út Kassára vezetett, ahol találkoztak hazánk főkonzuljával, Szesztay
Ádámmal. Közösen megkoszorúzták a Bocskai domborművet, illetve rövid műsort
adott Mészáros János Elek előadóművész.
A
kétnapos erdélyi út első állomása Kolozsvár volt, a fejedelem szülőháza,
amelyben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektori hivatala található.
A küldöttséget fogadta a kari kancellár és az egyetem főtitkára, akik
köszöntőjükben kiemelték: Bocskai István, mint erdélyi fejedelem és
magyarországi uralkodó, a legnagyobb összekötő kapocs a határ két oldalán. Az
pedig a világon is egyedülálló körülmény, hogy egymás szomszédságában két
későbbi uralkodó látta meg a napvilágot: Bocskai mellett Mátyás király. Az
állandó és ismétlődő kapcsolat erősödésében bízva, Szólláth Tibor a 410 éves
hajdúvárosok üdvözletét tolmácsolta. A polgármester kiemelte: az elpusztításra
ítélt hajdúkat Bocskai István letelepítette, akik aztán templomokat és
iskolákat építettek. Az egykor tízezer főt kitevő hajdúk száma mára közel
százezerre tehető, akik igen erős identitással rendelkeznek. Az egyetem
előcsarnokában álló Bocskai-szobor koszorúzása után a 2011-ben elhelyezett külső
emléktáblát is megkoszorúzták, ahol Tasi Sándor mondott köszönetet Bocskai
kultuszának ápolásáért.
Innen
az út az egyetem 2013-ban átadott új épületéhez vezetett. Kiderült: a magyar
kormány támogatásával épült komplexum hatezer négyzetméter hasznos alapterületű,
számos szak mellett a legnépszerűbb a médiaszak, s jelentős számú magyarországi
hallgatójuk van. Az elvándorlás, a magyarság számának csökkenése azonban itt is
szomorú tendencia.
Következő
állomás a gyulafehérvári római katolikus székesegyház volt, ahol a
szórványmagyarság teltházzal fogadta a hajdúságiakat. Horváth István
kanonok-plébános köszöntője után az RMDSZ Fehér megyei elnöke méltatta Bocskai
érdemeit, majd az egyre jobban kiteljesedő kapcsolatokról szólt Szólláth Tibor,
aki közölte: igaz barátokként térnek vissza évről évre a hajdú-bihariak, akik
felváltva, egyik évben a katolikusoknál, a másikban a reformátusoknál szállnak
meg.
Kocsis
Attila, a Magyar Református Szeretetszolgálat lelkészének áhítata után első
világháborús és hazafias dalokat adott elő Mészáros János Elek. Így hallhatta a
közönség az Ave Máriát, Rákóczi megtérését, a „Hazám, hazám, te mindenem!” című
számokat, de a művész előadta saját versét is: Ha van mit mondanod. A felemelő
műsor a „Nézz rám, Istenem!” című énekkel zárult. Ezután lépett az emelvényre
Borbíró András, magyarlapádi református lelkész, aki szerint a magyar nemzet
alapja az istenhit, a család, a lélek és a gyermekáldás. A lelkipásztor
csodálatos orgánummal előadott Erkel-opera részletét – Hazám, hazám, te mindenem!
– hatalmas tapssal jutalmazták.
A
székesegyházban nemcsak a Bocskai, hanem Bethlen Gábor és Fráter György
emléktábláját is megkoszorúzták a zarándokok, majd elénekelték a Himnuszt.
Gudor
Botond református esperes, házigazda, bemutatta gyülekezete templomát, melyben
kiderült: a negyvenezres Gyulafehérváron 1200 magyar él, akiknek fele
katolikus, fele református, s kb. 300-an tartják el az egyházat. A lélekszám
csökkenése itt is félelmetes – tette hozzá.
Az
utolsó nap reggelén Nagyenyeden a vár falánál koszorút helyezett el a
küldöttség az 1849. január 8-án lemészárolt magyarok emlékére, majd
Nagyváradra, a Partiumi Keresztény Egyetemre érkeztek. A díszteremben a
megjelenteket Pintér István, a Partiumi Magyar Művelődési Céh elnöke fogadta,
majd Mészáros János Elek adott elő egy dalcsokrot az istenhit, hazaszeretet
jegyében.
Ünnepi
szónok ezúttal Tőkés László európai parlamenti képviselő, korábbi református
püspök volt. Elöljáróban leszögezte: Bocskai István, mint egykori váradi
kapitány, úgy beleépült múltunkba, jelenünkbe, mint Szent László. „Olyan korban
került az ország élére, amikor őrá várt a haza becsületének megmentése” –
emelte ki Tőkés László, hozzátéve: a vallásszabadságért, a az országért való
küzdelmek vezérelték Bocskai tetteit. 1605-1606-ban pedig akkora hőstette vitt
végbe, mint más 50 év alatt sem – utalt egyetlen győztes szabadságharcunkra,
illetve a hajdú letelepítésére az európai parlamenti képviselő. A továbbiakban
beszélt napjaink drámai pusztulásáról, bejelentve, hogy amíg 25 évvel ezelőtt
Nagyvárad lakosságának 41 százaléka volt magyar, ma már alig több mint 23
százalék! Az erdélyi magyarság száma félmillióval csökkent, ami humán
katasztrófát jelent – fogalmazott az egykori püspök. „Ha nem akarunk Pozsony és
Kassa sorsára jutni, ezen változtatni kell!” – közölte. „Ezért is fontosak az
ilyen közös alkalmak, mert ilyenkor az élni akarás és a magyar szolidaritás van
jelen” – egészítette ki az elmondottakat. Bejelentette Tőkés László, hogy
ezentúl – felkérésre – Erdély mellett Hajdú-Bihar képviseletét is ellátja az
Európai Parlamentben, ami által hivatalosan is a határok feletti
nemzetegyesítést szolgálja.
Az
egyetem udvarán Meleg Vilmos színművész Arany János Örökség című versét,
illetve a Szózatot szavalta el. A Bocskai-emléktáblánál, mely a kassai tábla
hasonmása, Gacsályi Gábor mondott áhítatot, majd elhelyezték a megemlékezés
koszorúit, végül elénekelték a Himnuszt.
Szöveg:
Nyírő Gizella
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Belügyminisztérium
Közlemény
2010. július 23., péntek 15:49
A belügyminiszter 2010. július 22-ei, a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatásáról szóló ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|