|
|
| GÖDÖLLŐ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA |
| 2018. március 15., csütörtök 12:16 |
dr. Gémesi György, Gödöllő polgármesterének március 15-ei ünnepi beszéde I. rész |
|
“Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
Köszöntöm Önöket az 1848. március 15-ei forradalom
170. évfordulója alkalmából.
Köszönöm, hogy eljöttek, hogy EGYÜTT ünnepeljük a vér
nélküli győztes forradalmat és emlékezzünk az azt követő szabadságharc hőseire,
mindannyiunk közös hőseire. Március 15-ke nekünk magyaroknak bárhol a világon
mindig ugyanazt az érzést jelentette.
Jelentette a szabadságot, a hazafiságot és az együvé
tartozást, határon innen és túl. Nem megosztott, hanem összekötött,
összetartott minket.
A márciusi ifjak, a 12 pont, a Nemzeti dal a
politikailag legnehezebb időkben is erőt és kapaszkodót adott minden magyarnak,
bárhol a világon.
Annak ellenére, hogy az aktuális hatalom sokszor
próbálta, próbálja kisajátítani, átírni,
képére formálni az ünnepet, az megmaradt a magyar szabadságvágy, a magyar
szabadság legszebb szimbólumának.
A március 15-ei forradalomra való emlékezés mindig
lehetőséget ad arra, hogy visszatekintve a 170 évvel ezelőtt
megfogalmazottakra, feltegyük a kérdést,
hogy azok megvalósultak-e?
170 év távlatából is mondhatjuk-e, hogy méltók vagyunk
az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek áldozatára.
Mondhatjuk-e, hogy mi is mindent megteszünk azért,
amiért ők egzisztenciájukat, családjukat, életüket áldozták?
Vagy csak egy szabadnap számunkra, netán egy hosszú
hétvége, vagy szép tavaszünnep látványosságokkal, netán jó alkalom a politikai
egymásnak feszülések kinyilvánítására?
Önök tudják, hogy magam is többször fogalmaztam
keményen, kritikusan ünnepi beszédeim alkalmából, amihez az 1848
márciusában megfogalmazottak adták az alapot.
A gondolataim igazodási pontjait soha nem az éppen aktuális,
magát bal- vagy jobboldalinak tartó hatalomhoz való viszonyom, hanem az
1848. március 15-ei forradalom során megfogalmazott tiszta, világos célok,
üzenetek határozták meg.
Ma sincs ez másképpen. Higgyék el, nehéz megállni,
hogy ne beszéljek arról a helyzetről, azokról a tényekről, azokról az aggasztó
folyamatokról, amik jóval több mint ellentétesek 1848 márciusának örökségével.
De ha most ezt tenném, akkor csak mélyíteném az
egymásnak feszülők közötti szakadékot.
Nem ezt szeretném.
Arról szeretnék beszélni, ami összeköt bennünket,
ahogyan március 15-e összekötött hosszú évtizedeken keresztül. Ez pedig a
szabadság.
Az a szabadságvágy, ami a magyar történelem során
elődeinknek mindig hatalmas erőt adott.
A szabadságvágy, ami 1848-49-ben bátorságot adott,
hogy szembeszálljanak és megtorpanásra késztessék az akkori hatalom túlerejét,
és az a szabadságvágy, amit csak egy másik hatalom katonai segítségével tudtak
elfojtani.
Mit jelent ma nekünk a szabadság? Jelent-e mást vagy
többet, mint nosztalgikus érzést?
Értékeljük-e a szovjet csapatok kivonulása után, az
1990-ben vér nélkül ölünkbe hullott szabadságot?
Összeköt-e még bennünket a korábban oly sokszor
megfogalmazott szabadság?
Egy egyetemista lány így írt erről: "A szabadság
számomra a félelem nélküli életet jelenti. A szabadság az, amikor nem akarja
megszabni senki, mit tehetek, mit gondolhatok, mit érezhetek és mit nem.
Kimondani a véleményem anélkül, hogy hátrányt szenvedhetnék bármiben is.
Szabadság az is, ha igent mondhatok valamire, de az is, ha nemet, mert a nem
kimondása sokszor nagyobb bátorságot kíván a szabadságért, mint az igen.
Akik a szabadságért feláldozták az életüket, pontosan
tudták, milyen nagy kincs az, és a mi feladatunk ebből tanulva vigyázni
rá"
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma nem kell szuronyokkal, fegyverekkel szembenézni. Ma
nincsenek hazánkban állomásozó idegen csapatok és katonai szövetségeseinkkel
garantáltan biztonságban vagyunk.
De ez kevés a szabadsághoz.
A szabadság többek között az is – ahogyan az
egyetemista leány írta –, hogy félelem és következmények nélkül elmondhassam a
véleményem és mondhassak igen és nemet. Igen, mert nem hazaáruló, aki másként
vélekedik, nem valakik felbérelt ügynöke, ha adott esetben igent vagy nemet
mond valamire.
"Tudd meg: szabad csak az, akit/ Szó nem butít, fény nem vakít,/Se rang, se kincs nem veszteget meg,/ Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, /A látszatot lenézi, meg nem óvja,/Nincs letagadni, titkolni valója./Tudd meg: szabad csak az, kinek /Ajkát hazugság nem fertőzi meg, /Aki üres jelszókat nem visít,/Nem áltat, nem ígér, nem hamisít, /Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, /Bátran kimondja, mit gondol, mit érez./Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,/ Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,/Nem bámul görnyedőn kutyabőrre/ s embernek érzi azt is aki pőre./ Tudd meg szabad csak az, aki /Ha neve nincs is, mégis valaki."
– írja Heltai Jenő Szabadság című versében. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Belügyminisztérium
Közlemény
2010. július 23., péntek 15:49
A belügyminiszter 2010. július 22-ei, a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatásáról szóló ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|