Önkormányzati sajtószolgálat

2012. március 11., vasárnap 15:35

Mezőhegyes Csongrádba tart (5) – társadalmi tények – családi kötődések, termelés

Az 1900-as években 12 ezer fő állandó lakos élt Mezőhegyesen és mintegy 3 ezer fő járt be dolgozni, a környező településekről, többségük Kelet-Csongrád megyéből. Az idénymunkások az ország távolabbi településeiből is jöttek, szép számmal például Nógrád megyéből. (A kézi munkán alapuló termelés korát éltük.)
Az 1950-es évektől Békés megye „felől” három közel azonos méretű, szerepű település – Tótkomlós, Mezőkovácsháza és Battonya – zárja a békés megyei kisugárzást, illetve ideirányultságot.
A Csongrád megye felöl jövő migráció, népességmozgás, és annak hatásai ezen időktől jelentősebbek voltak, mint a Békés megye felőliek. Ez azt eredményezte, hogy a lakosság összetétele, rokonsági kapcsolatai, és más ezzel összefüggő hatások Csongrád megye irányába hoztak létre mélyebb kötődést.

Termelés

Császári és Királyi Ménes (1784):
Birodalmi szinten merített munkaerőt
Katonai egység volt, magasan képzett vezérkarral és abszolút fegyelmezett munkavégzőkkel.

Magyar Királyi Ménesintézet és Ménesbirtok (1869):
A magyar koronához tartozó területekről érkezett a munkaerő
Magas rangú, szakmailag kiváló állami alkalmazottak – Kozma Ferenc és Gluzek Gyula – vette át a két gazdálkodó egységek vezetését
A Ménesintézetben – lótenyésztés – cserélődött a vezetés, a középirányítói kar és a dolgozók személyi összetétele is.
A Ménesbirtokon belül eltérő profilú gazdasági egységek jöttek létre: cukorgyár, szeszfőzdék, szarvasmarha-tartás, sertéstenyésztés, szántóföldi növények termesztése, magtárak, vágóhíd, téglagyár, kendergyár
Továbbá bekapcsolódtunk a vasúthálózatba.

Az Állami Gazdaság, a Cukorgyár, a MÁV, a Varroda, a Kendergyár, TSZ (1945-től)
A mezőhegyesiek teljes foglalkoztatottsága mellett a Dél-Alföldről, elsősorban Kelet-Csongrádból bejáró munkaerő – szakemberek, segédmunkások
Cukorrépa beszállítók jelentős hányada a jelenleg Csongrád megye határán fekvő községek cukorrépa termesztői (Az ország 12 cukorgyára miatt viszonylag kisebb térségre korlátozódott a mezőhegyesi cukorgyár beszállítói köre.)
Az 1945-ös földreform és az ezt követő földosztás során Mezőhegyes termőterületéből mérték ki a mezőhegyesi és a környékbeli települések földigénylői földjét.
A mezőhegyesi termelőszövetkezet számos Csongrád megyei földtulajdonost egyesített, és odavaló alkalmazottat foglalkoztatott

Mivel napjainkban a tényleges helyi munkanélküliség a munkaképes korú lakosság 30 %-át is eléri, gazdasági vonzásunk minimális szinten van. Ennek ellenére 2011-ben a Csongrád megyéből ingázók száma csak munkáltatótól kért adat alapján: 9 fő, időszaki munka során 14 fő.
Az 1988-ban benyújtott várossá nyilvánítási pályázatunk az 1950. (a tanácsrendszer megszervezésének éve) utáni időszak társadalmi-gazdasági fejlettségünk csúcs időszakában készült. Rögzíti: „Mezőhegyes természetes települési vonzáskörzete nagymértékben Csongrád megye K-i kiszögelésének falvaira (Csanádpalota, Magyarcsanád, Nagyér, Csanádalberti, Apátfalva, Ambrózfalva, Pitvaros, Kiszombor, Kövegy) esik. A természetes gazdasági gravitáció következtében nap mint nap több mint 1000 fő jár a két megye településeiről… Mezőhegyesre dolgozni.”
Mindez azt jelenti, hogy nem a mai viszonylagos társadalmi-gazdasági elmaradottságunkat kell bebetonozni, hanem a jövőre kell készülnünk.
A megyehatár valóban nem zárja ki a munkaerő-vándorlást, mint ahogyan korunkban az országhatárok sem. Azonban az egy megyébe, egy járásba tartozáson alapuló napi kapcsolatok lendületet adnak a gazdasági életben is.
A munkakultúrában Csongrád irányában meglévő mélyebb kötődés és rokoni kapcsolatok kifejezetten empirikus megállapítások. Személyes ismeretség, személyes tapasztalatok alapján állítjuk, hogy a gazdasági mélypont ellenére szerves kötődések élnek tovább. Számos mezőhegyesi lakos csanádpalotai, nagylaki, pitvarosi, alberti, kövegyi, nagyéri származású, mi több számos mezőhegyesi földtulajdona fekszik Csongrád megye ezen övezetében.
A munkaerőmozgás Békés megyéből is és Mezőhegyesről Csongrád megye felé tendál. (Békés megye az ide irányuló munkalehetőség keresésben Magyarországnak 19 megyéjéből a 17. helyen áll.)
Csongrád megyéhez történő átcsatolással nem fogunk az LHH (Leghátrányosabb helyzetű) kistérség/települések közé tartozni. Eddig sem éreztük, és a térség sem – ennek számottevő előnyét. Eredménytelenül pályáztunk korábban már kistérségi szinten a két „dinnyeútra”, magunk az új családi házas övezetünk – Vadrózsa, Akácfa, Orgona, Hársfa, Pacsirta utcákra. A városközpont rehabilitációs pályázattal nyert pénzt valóban LHH-s településként kaptuk, kapjuk, viszont nagyon sok támadást kellett kivédeni és nagyon sok akadályt leküzdeni, hogy elindulhassunk, megvalósíthassuk. Az elmúlt évben már csak egyetlen vállalkozó adott be pályázatot. Az idén 4 vállalkozó számolja fel vállalkozását Mezőhegyesen!
Gazdasági társaságaink, vállalkozóink Békés megyei kapcsolati tőkéje pedig csak kamatozhat a megyeváltással. A személyes, baráti kapcsolatok bővülésével a két megye szakemberei felkészülhetnek az országos régióváltásra. Az „új üzleti/gazdasági kontextusok” új lehetőségeket jelentenek fejlettebb piaci viszonyok között.
A világgazdasági válság sem tarthat örökké, nem európai uniós országba való cukorgyártásra is vállalkozhat befektető, a cukorkvótát is feloldják egyszer, más foglalkoztatás is felerősödhet és új is indulhat – tehát megalapozottan számolhatunk a Kelet-Csongrádból bejáró munkaerő jövőbeli növekedésére.
Mindennapunk valósága, hogy a 43-as gyorsforgalmú út legrövidebb úton történő elérhetősége miatt a Balkán felöli áru- és turista forgalom átterelődött az Arad – Battonya – Mezőhegyes – Pitvaros – Makó-Rákos – Makó irányba. Ennek gazdasági élénkítő hatásával is bizton számolhatunk.

Kovácsné dr. Faltin Erzsébet sk.
polgármester