Mint arról már beszámoltunk a Tokaji 38. sz. főút átkelési szakaszán kioldhatatlan a forgalom, az Erzsébet Közúti tiszai átkelő egyre kevésbé bírja a terhelést, nem véletlen, hogy a hő-tágulást és terhelésből származó tágulásokat viselő dilatációs fésűket szinte évente cserélik, míg korábban elég volt 5-6 évente.
Minden szakember, aki nem támogatja a Tokaji átkelési szakasz átépítését, mert a politika mást diktál számára, azzal takaródzik, hogy vannak sokkal forgalmasabb szakaszok, ennek mond ellent, hogy a hídon akkor miért kell évente a dilatációs hézagokat cserélni. A hazugság mindig tetten érhető!
Nyíregyháza a második otthonom, de nincs olyan hét, hogy az egy évvel ezelőtt kényes pedantériával rendbe hozott utakat ne építenék át, illetve ne csiszolnák még európaiabbra. Az senkinek sem jut eszébe a döntéshozók részéről, hogy Tokaj város viselte a Nyíregyháza – Görbeháza 3. sz. hézagosan használt autópálya építési anyagának szállítását. Erre senki sem készítette fel a város vezetését, de főleg a lakosságot. Mint ahogyan arra sem készítik fel Tokajt, hogy a Nyíregyháza – Vásárosnamény közötti autópálya építés egy jelentős anyagigényét, megint Tokajon szállítják át tengelyen. Nem is tudom, hogy örüljünk-e szédületes fejlődésnek, vagy sírjunk a saját nyomorúságunkon, amit nekünk kell elviselni, mások kényelme érdekében.
Lapértesülések szerint Nyíregyháza várossal egyeztettek anno- és most is, hogy - hogy lehet úgy az útberuházásokat elvégezni, hogy legkevésbé zavarja a környéken élőket. Mindezek mellé a város abból az EU-s alapból jelentős összeggel részesül, amibe Tokaj nem fér be az EU-s fejlesztések sorába, noha nincs választási lehetősége semmire. S, azt pedig kétkedve fogadom, hogy a most, Uniós pénzből felújításra kerülő utak forgalma nagyobb, mint a tokaji 38. sz. átkelésié. Ettől még Nyíregyházát a második Otthonomnak tekintem.
Májer János
|