Kőbánya nemcsak a nagybefektetőknek ad
teret; néhány remek kultúr-ötletember kreativitása révén neves napjaink is
országos hírre tesznek szert. A költészet napján ismét több száz gyermek és
pedagógus jött el ismerkedni a versekkel, együtt verselni, sőt, versképet
alkotni.
Joós Tamás, a Kőrösi igazgatója az idei
vers-napra is kiötlött valami mást, amit lelkes kollégái – és nyolc kőbányai
iskola diákjai - segítségével pompásan sikerült megvalósítani. A KŐSZI előtti
téren zajló vers-versenyt nehéz lenne szavakba önteni, hiszen a különböző
helyszíneken vállalkozó szellemű diákok szavaltak, másutt régi írógépeken
próbálták ki a versírás technikáját, az idézetek falára a memóriából előhívott
sorok kerültek, míg a nagyszínpadon Sebő Ferenc verselt, illetve énekelt, s
hasonlót tett Edényi Csilla és kőbányai diákokból álló együttese is.
A Joós Tamás által kiötlött attrakció pedig
egy vers, pontosabban József Attila Kedves Jocó című művének képversesítése
volt, azaz az iskolások alkotta betűk a KÖSZI előtt összeolvashatóvá váltak:
„De szeretnék gazdag lenni, egyszer libasültet enni… „
„Az a legfontosabb, hogy a költészetet ne
egy Szent tehénnek tartsuk, hanem egy mindennapos dolog, aminek a segítségével,
vagy aminek a keretében elmondhatjuk a gondunkat, bajunkat, vágyainkat, vidám
történeteinket. A költők, akikre ma is emlékezünk, kedves halottak, de a
verseik kedves élők kell, hogy legyenek.” – ezt mondta Lackfi János költő, aki
versműhely foglalkozást tartott a költészet napján a KÖSZI-ben. Mielőtt a költő
gondolatát folytatnánk, idézünk néhány modern „költeményt”, amelyet a rímfaragó
gyerekek profi segédlettel papírra vetettek – nagy ősök ösvényén járva, azaz verseiket
átírva…
Az első egy egészségügyi versike József
Attila Altató című verséből adaptálva :
Ez egy cigimentes lakás,
Ez itt a füstmetes bagázs.
Látod, nem bagózik anyád,
Nyomd el a cigit, kis Balázs!
József Attila Kedves Jocó című művének
átirata:
De szeretnék vékony lenni,
Egyszer végre müzlit enni,
Proteinport sose venni,
Szobabiciklit tekerni.
Végül József Attila Tiszta szívvel című
versének két mai replikája:
Nincsen pasim, se csajom,
Se örömöm, se bajom.
Se zsiráfom, se kecském,
Se pénzem, se menyecském.
S a „Nincsen apám, se anyám”-nak
komputervilági megfelelője:
Nincsen telóm, se tabom,
Se iPhone-om, se mikrofon,
Se internet, se wifi,
Se kockulás, se pihi…
Most pedig vissza Lackfi Jánoshoz, aki azt
mondta - Csukás Istvánra hivatkozva -: mi hajlamosak vagyunk a költészetet
összekeverni a tragédiával, a sírással, pedig legalább annyi öröm van az
életben, amit versbe lehet foglalni, hát tegyük azt. Önfeledten vidámkodjunk,
rímelgessünk, verseljünk és ne a
gyerekek feje fölött vigyük el a költészetet, hanem keressük meg a
tekintetüket, és adjuk a kezükbe a vers-gyurmázás lehetőségét!...
|