BUDAPEST FŐVÁROS X. kerület - Kőbánya Önkormányzata |
2013. április 12., péntek 21:52 |
Kőrösi Csoma Sándor Emléknap Kőbányán |
|
Egy
szegény székely-magyar gyerek született 1784. március 27-én Csomakőrösön és 171
esztendővel ezelőtt Dardzsilingben halt meg. 58 év tanulás, nélkülözés,
küzdelem és alázat meghozta gyümölcsét: Kőrösi Csoma Sándor Európa, Ázsia és a
Földkerekség egyik legjelentősebb gondolkodója, kutatója volt. Róla, a kőbányai
kulturális központ névadójáról emlékeztek meg a kerület vezetői és lakói.
…Akinek
semmije nincs mindent csak az akarhat,
mert nem lehet: hát álommal beéri,
de azt legalább
kíméletlenül tudja kérni ...
Magyari
Lajos „Csoma Sándor naplója” című versének részleténél kevesen tudták jobban
kifejezni azt a vágyat, amellyel a magyarság eredetének kutatója indult el
fiatal korában, hogy megismerje a „keleti világot”, találkozzon olyan
emberekkel és kultúrákkal, amilyenekkel még a nagy kutató-múlttal rendelkező
angolszász országok szellemi nagyjai sem találkoztak.
Dr.
Kubasek János, az érdi Földrajzi Múzeum igazgatója több évtizedes kutatómunkája
után mesélte Kőrösiről, hogy már gyermekkorában kész volt a terve, s attól nem
tágított élete végéig. A nagyenyedi Bethlen Kollégium szolgadiákjaként is a
nagy útra készült: keveset evett, gyakran a földön aludt, a kötelező munka
mellett folyamatosan bújta a földrajti, történelmi témájú könyveket, s közben
idegen nyelveket tanult. (A különleges képességekkel megáldott Kőrösi Csoma
Sándor élete végén 16(!) nyelven írt, olvasott és beszélt…)
Biztos
egzisztenciát adott fel és a katonaszökevények megbélyegzését is vállalta azért,
hogy eljusson Dzsungáriába, hogy kutathasson, hogy nyomába eredjen népe
eredetének. Miközben vérrel írt és karddal meghúzott határokon haladt a célja
felé, sok barátot és segítőt szerzett, ahol csak megfordult. Először Delhiben
élt és dolgozott, majd Kasmírban élt egy bárkaházban, végül eljutott Tibetbe,
ahol megalkotta az ősi kultúrát és a modern Európát összekötő hidat, a több
mint 40 ezer szóból, kifejezésből álló angol-tibeti szótárt. Bengáliból 10 évi
könyvtáros munka, tanulás illetve anyaggyűjtés után indult tovább Darjeelingbe,
ám egy korábban szerzett betegség már nem hagyta beteljesíteni a nagy művet:
1842 április 11-én Kőrösi Csoma Sándor befejezte földi kutatásait...
A
Kőrösi Kulturális Központban tartott megemlékezésen Kovács Róbert polgármester azt
mondta: egy kerület életében fontos, hogy felújítsák az iskolákat, óvodákat,
orvosi rendelőket, de talán ennél is fontosabb, hogy a mai fiataloknak célt
tudjanak adni, mintát állítani valakinek a személyén keresztül. Kőrösi olyan
példa, aki minden kor fiataljainak jót mutatott: egy szegény fiúból az ereje, a
bátorsága, a céltudatossága, a kitartása és az alázatossága révén az egész
világon elismert tudós, nyelvész, kutató lett. S ha ezt az eszmét, habitust át
tudjuk adni a felnövő nemzedéknek, akkor mi is sokat tettünk a
„Kőrösi-hagyaték” ápolásáért.
Összeállításunk
végén ismét a - megemlékezésen Helyey László által előadott – „Csoma Sándor
naplója”-t idézzük:
…Most könyvek, nyelvek csendjében élek,
a nyugalom párolog, mint keserű teám,
időnként nyugtalan híreket hoznak,
nyugtalan Európa így talál reám.
S hiába várni tunya áltatás,
és mindenemet otthon őrzöm,
semmim sincs, hát lehetetlen,
hogy kincseim sorsa ne gyötörjön.
A lámák csak értetlen megállnak:
honnan bennem a kínok bokrai ...
(A lámák süket fülébe magyarázom:
"Magyar vagyok, de európai.")
(Az ünnepi megemlékezés végén
Pável Norbert hang drumm játéka következett, majd a Kőrösi szobor
megkoszorúzása – Kanalas Éva énekes és a Szent László Általános Iskola Harmónia
Kórusának közreműködésével.)
|
|
|
|
|
|
|
Forrás: Önkormányzati sajtószolgálat
MTI nonprofit Zrt. 2009 © Minden jog fenntartva.
|
|