Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) |
2014. május 30., péntek 15:25 |
Helyi termelés, közfoglalkoztatás, önellátás – Követendő példák a MÖSZ konferenciáján |
|
Ha önellátó nem is lehet minden település, a helyi fogyasztás és a
helyi termelés összekapcsolásával kiváló
eredményeket lehet elérni a helyi gazdaság fellendítése és a foglalkoztatottság növelése terén derült ki a Magyar Önkormányzatok
Szövetsége (MÖSZ) „Háztáji gazdálkodás és öngondoskodás, helyi termelés
kapcsolata az értékesítéssel, de kiváltképp a közétkeztetéssel” című vidékfejlesztési
konferenciáján, 2014. május 28-án, Gödöllőn.
Gémesi György, MÖSZ elnök megnyitója után Dr.
Gombos Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti
Főosztályának főosztályvezetője tartott előadást a hazai közétkeztetés
megújítása érdekében hozott kormányzati intézkedésékről. Mint elmondta, a
vidékfejlesztési tárca átfogó vizsgálatot végzett az önkormányzatok által
üzemeltetett konyhákon, amelyek kétharmada tálalókonyha és onnan hozatják az
ételeket, ahonnan legolcsóbban beszerezhető. Miután az ellátási lánc meghosszabbodása
minőségromlást, és megnövekedett élelmiszer-biztonsági kockázatot eredményez, a
tárca lehetővé tette, hogy a helyi kistermelők közvetlenül szállíthassák
termékeiket a közétkeztetés számára, de egyelőre főként a szegényebb
kistelepüléseken éltek ezzel a lehetőséggel. A helyi termelők és a
közétkeztetés minél szélesebb körben való összekapcsolását célozza a
2014-2020-as uniós finanszírozási időszakra vonatkozó Vidékfejlesztési Program
helyi termékek elterjesztéséről szóló 3-as számú prioritása és a rövid ellátási
láncot preferáló tematikus alprogramja is.
„Magyarországon 25-30
millió ember számára lehetne ennivalót termelni, de mi mégis nettó
élelmiszer-importőrök vagyunk” – mondta Dr.
Gyuricza Csaba, a gödöllői Szent István Egyetem dékánja, aki „Háztáji
gazdálkodás – önellátás – közfoglalkoztatás lehetőségei Magyarországon” címmel
tartott előadást. A szakember szerint a helyzet megváltoztatásához növelni
kellene az öntözött termőterületeink nagyságát, nagyobb arányban kellene
bevonni a közfoglalkoztatottakat az élelmiszer-termelésbe, minél több szociális
szövetkezeteket alakítani, javítani kellene a képzések színvonalán, valamint
vissza kellene állítani az 1960-as évektől a rendszerváltozásig igen népszerű
háztáji gazdálkodást. Gyuricza Csaba külön kitért az önellátó települések
kérdésére is. Véleménye szerint a teljes önellátásnak nemigen van realitása, de
az élelmiszer-termelés és az energetika területén a hazai települések jelentős
része megteremtheti önállóságát.
Lőrincz
Leó, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási főtanácsadója egy jelentős
változásra hívta fel a figyelmet. Mostantól számos olyan feladatra (például
belvízelvezetés, belterületi utak karbantartása, illegális hulladéklerakók
felszámolása, bio- és megújuló energia-hasznosítás), amelyet korábban
közfoglalkoztatási programokkal lehetett megoldani, más minisztériumok által
kiírt pályázatokkal lehet majd forrást teremteni, míg a közmunkaprogramok
kibővültek egy teljesen rugalmas tevékenységi körrel, amelybe gyakorlatilag
minden olyan feladat belefér, amit el kell végezni a települések üzemeltetése
során. A főtanácsadó jelezte azt is, hogy a Belügyminisztériumban már dolgoznak
a jelenlegi, határozott időre szóló közfoglalkoztatási szerződések határozatlan
idejűvé való alakításának lehetőségén is, arra az esetre, ha bizonyos
feladatkörökre hosszabb távon szeretne alkalmazni valakit egy-egy önkormányzat.
Hajdúnánáson az egyik legnagyobb probléma az
volt, hogy a helyi fogyasztás elszakadt a helyi termeléstől, ami miatt megnőtt
a tőkekiáramlás és a munkanélküliek száma is magasabb lett – tudhatták meg az
egybegyűltek Dr. Horváth Tibortól,
Hajdúnánási Holding Zrt. vezérigazgatójától. A probléma megoldásához az
önkormányzat előbb szociális földprogramot indított a rászoruló családoknak,
majd nagyobb léptékben, a közmunkaprogramok segítségével folytatták szántóföldi
zöldségtermesztést. A közmunkaprogramok keretében termelt jó minőségű
árucikkek, illetve a helyi termelők, helyi alapanyagból, helyben készített
termékei megjelölésére létrehozták a „Nánási Portéka” védjegyet, így a 17 ezer
lakosú hajdúsági város saját védjegyes termékcsaláddal is rendelkezik. Ezután
már csak egy lépés volt a Bocskai Korona elnevezésű helyi fizetőeszköz 2012-ben
történt bevezetése. A helyi erőforrások helyben tartása és a helyi
vállalkozások forgalmának fellendítése érdekében kibocsátott helyi pénz
népszerűségét jelzi, hogy jelenleg már mintegy 70 millió forint értékben van
forgalomban.
Sokan hajlamosak leírni
a néhány száz fős kistelepüléseket, pedig ugyanúgy életképesek lehetnek, csak
meg kellene találni a megfelelő szerepet, feladatot számukra – derült ki Varga
Péternek, a hernádszentandrási „BioSzentandrás” elnevezésű projekt szakmai
vezetőjének előadásából. A mindössze 400 lelkes abaúji községben 2010 végén
indították el a BioSzentandrás projektet. Az első évben még csak 6000
négyzetméteren, három fóliasátorral láttak neki a konyhakerti zöldségek
ökológiai termesztésének, ma pedig már két hektáron, kilenc fóliasátorban, 36
emberrel folyik a termelés, s a termékkosárban a feldolgozott termékek, a
kézműves áruk és a fűszernövények is megjelentek. A BioSzentandrás projekt
keretében jelenleg közel húszféle terméket állítanak elő, s a következő években
szeretnék tovább bővíteni, illetve térségi szintre fejleszteni a programot. |
|
|
|
|
|
|
Forrás: Önkormányzati sajtószolgálat
MTI nonprofit Zrt. 2009 © Minden jog fenntartva.
|
|