Önkormányzati sajtószolgálat

2017. március 27., hétfő 19:56

Mítoszok, regék, víziók K. Takács Magdolna alkotásain

K. Takács Magdolna festőművésznek, az Ajkai Képzőművészeti Egyesület szakmai vezetőjének nyílt kiállítása „Mítoszok, regék, víziók" címmel a városi művelődési házban. A Forrás Nőikar közreműködését követően Csabai Tibor grafikusművész a művész és a közönség közti kapcsolatról alkotott gondolataival kezdte megnyitóját. Véleménye szerint a művész egy kiállítás alkalmával alkotásaival együtt önmagát is felajánlja közönségének, amennyiben a kapcsolat működik, az egyik oldalon az értő közönség, a másikon pedig az egyszerű művész áll. – K. Takács Magdolna visszanéző, de egyben összegző, retrospektív tárlatot állított össze. Válogatott alkotásai a bölcs ember hallgatását, a kiegyensúlyozott alkotómunka, a megérkezett ember benyomását keltik. Személyes életkrónikák ezek a képek, tele stilizálással, hagyományos és kötelező formaátvételekkel és szabad gesztusokkal – mondta, majd a művésznő egyedi technikájára hívta fel a közönség figyelmét. – Grafikai lapjain megragadóan érzékelteti az idő roncsolásait, a magasnyomással készült lapokon a roncsolt felületek sejtelmes átmenetekkel, szép patinával gazdagított részeket jelenítenek meg a sötét tónusú felületen. Az így nyert egyedi és részben véletlenszerű hatások kísérteties, fotónegatívra emlékeztető szellemképeket eredményeznek a grafikán. Mesélő képek ezek, akár történet nélkül is. Általuk visszapillantunk az időben, vissza egészen a formák kezdetéhez. Mocsarak mélyére, avagy csillagok keletkezéséhez, oda ahol a grafikai, vagy festék rétegekben a feltárt archaikum mítoszoknál is ősibb világa dereng fel – mondta Csabai Tibor grafikusművész. A sejtelmesen szép képek érdekességére is rávilágított, miszerint minden irányból nézhetőek, akár megfordítva is ugyanúgy „működnek". Végül Egon Friedel gondolataival ajánlotta a kiállítást a közönség figyelmébe: „Hogy a művészet egyszerűen ismétli a természetet, az logikailag és pszichológiailag lehetetlen, hisz mindig közbelép valami, ami nem természet: tudniillik egy Ember. Hogy a művészetnek semmi köze a természethez, az szintúgy lehetetlen, hisz mindig ott van valami, ami természet, tudniillik egy Ember."