Önkormányzati sajtószolgálat

2018. március 15., csütörtök 12:16

dr. Gémesi György, Gödöllő polgármesterének március 15-ei ünnepi beszéde I. rész

“Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Köszöntöm Önöket az 1848. március 15-ei forradalom 170. évfordulója alkalmából.
Köszönöm, hogy eljöttek, hogy EGYÜTT ünnepeljük a vér nélküli győztes forradalmat és emlékezzünk az azt követő szabadságharc hőseire, mindannyiunk közös hőseire. Március 15-ke nekünk magyaroknak bárhol a világon mindig ugyanazt az érzést jelentette.
Jelentette a szabadságot, a hazafiságot és az együvé tartozást, határon innen és túl. Nem megosztott, hanem összekötött, összetartott minket.
A márciusi ifjak, a 12 pont, a Nemzeti dal a politikailag legnehezebb időkben is erőt és kapaszkodót adott minden magyarnak, bárhol a világon.
Annak ellenére, hogy az aktuális hatalom sokszor próbálta, próbálja kisajátítani, átírni, képére formálni az ünnepet, az megmaradt a magyar szabadságvágy, a magyar szabadság legszebb szimbólumának.
A március 15-ei forradalomra való emlékezés mindig lehetőséget ad arra, hogy visszatekintve a 170 évvel ezelőtt megfogalmazottakra, feltegyük a kérdést, hogy azok megvalósultak-e?

170 év távlatából is mondhatjuk-e, hogy méltók vagyunk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek áldozatára.
Mondhatjuk-e, hogy mi is mindent megteszünk azért, amiért ők egzisztenciájukat, családjukat, életüket áldozták?
Vagy csak egy szabadnap számunkra, netán egy hosszú hétvége, vagy szép tavaszünnep látványosságokkal, netán jó alkalom a politikai egymásnak feszülések kinyilvánítására?
Önök tudják, hogy magam is többször fogalmaztam keményen, kritikusan ünnepi beszédeim alkalmából, amihez az 1848 márciusában megfogalmazottak adták az alapot.
A gondolataim igazodási pontjait soha nem az éppen aktuális, magát bal- vagy jobboldalinak tartó hatalomhoz való viszonyom, hanem az 1848. március 15-ei forradalom során megfogalmazott tiszta, világos célok, üzenetek határozták meg.
Ma sincs ez másképpen. Higgyék el, nehéz megállni, hogy ne beszéljek arról a helyzetről, azokról a tényekről, azokról az aggasztó folyamatokról, amik jóval több mint ellentétesek 1848 márciusának örökségével.
De ha most ezt tenném, akkor csak mélyíteném az egymásnak feszülők közötti szakadékot.
Nem ezt szeretném.
Arról szeretnék beszélni, ami összeköt bennünket, ahogyan március 15-e összekötött hosszú évtizedeken keresztül. Ez pedig a szabadság.
Az a szabadságvágy, ami a magyar történelem során elődeinknek mindig hatalmas erőt adott.
A szabadságvágy, ami 1848-49-ben bátorságot adott, hogy szembeszálljanak és megtorpanásra késztessék az akkori hatalom túlerejét, és az a szabadságvágy, amit csak egy másik hatalom katonai segítségével tudtak elfojtani.
Mit jelent ma nekünk a szabadság? Jelent-e mást vagy többet, mint nosztalgikus érzést?
Értékeljük-e a szovjet csapatok kivonulása után, az 1990-ben vér nélkül ölünkbe hullott szabadságot?
Összeköt-e még bennünket a korábban oly sokszor megfogalmazott szabadság?
Egy egyetemista lány így írt erről: "A szabadság számomra a félelem nélküli életet jelenti. A szabadság az, amikor nem akarja megszabni senki, mit tehetek, mit gondolhatok, mit érezhetek és mit nem. Kimondani a véleményem anélkül, hogy hátrányt szenvedhetnék bármiben is. Szabadság az is, ha igent mondhatok valamire, de az is, ha nemet, mert a nem kimondása sokszor nagyobb bátorságot kíván a szabadságért, mint az igen.
Akik a szabadságért feláldozták az életüket, pontosan tudták, milyen nagy kincs az, és a mi feladatunk ebből tanulva vigyázni rá"
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma nem kell szuronyokkal, fegyverekkel szembenézni. Ma nincsenek hazánkban állomásozó idegen csapatok és katonai szövetségeseinkkel garantáltan biztonságban vagyunk.
De ez kevés a szabadsághoz.
A szabadság többek között az is – ahogyan az egyetemista leány írta –, hogy félelem és következmények nélkül elmondhassam a véleményem és mondhassak igen és nemet. Igen, mert nem hazaáruló, aki másként vélekedik, nem valakik felbérelt ügynöke, ha adott esetben igent vagy nemet mond valamire.
"Tudd meg: szabad csak az, akit/ Szó nem butít, fény nem vakít,/Se rang, se kincs nem veszteget meg,/ Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, /A látszatot lenézi, meg nem óvja,/Nincs letagadni, titkolni valója./Tudd meg: szabad csak az, kinek /Ajkát hazugság nem fertőzi meg, /Aki üres jelszókat nem visít,/Nem áltat, nem ígér, nem hamisít, /Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, /Bátran kimondja, mit gondol, mit érez./Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,/ Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,/Nem bámul görnyedőn kutyabőrre/ s embernek érzi azt is aki pőre./ Tudd meg szabad csak az, aki /Ha neve nincs is, mégis valaki."
– írja Heltai Jenő Szabadság című versében.