Önkormányzati sajtószolgálat

2019. november 20., szerda 11:05

Mézeskaláccsal díszített karácsonyfa

A karácsonyfa elmaradhatatlan dísze volt a mézeskalács még néhány évtizede. Az édességből formázott szimbólumok jelentését mindenki ismerte. A fa díszei egy imával értek fel. Ki lehetett olvasni abból az egész család életét. A fa tetején a csillag magát Istent jelentette. A fán lógó csillagok viszont a családban levő lelkek jelképei. Az angyal a segítség, a védelem, az őrzés, legyen valaki, aki odafigyel és óv bennünket odafentről. A szív a szeretet, szerelem, megértés. A harang Isten figyelme, közvetítés az égiek és a földiek között. A karácsonyfán a mézeskalács gyűrű a végtelenség, az összetartozás. A házikó a világ közepe, a családi biztonság erősítése, a baba a termékenység szimbóluma. A lovacska az anyagi biztonság szimbóluma, annak a vágynak a kifejezése, hogy egész évben legyen meg a családnak ami szükséges. A természetet is megjelenítették a szent ünnepen a természetközelben élők. A gömb a karácsonyfán a december 21-i napforduló jelképe, amely azért volt fontos, mert már ők is tudták, addig lesz élet a Földön, amíg süt ránk a nap. A nap a férfi, a hold a női energiát jelentette. Drótos Gyöngyi, a zalaszántói Mézeskalács Múzeum tulajdonosa az ajkai Patakparti óvodában tartott készítéssel egybekötött előadást advent előtt. Az előadó elmondta, hogy a falusi búcsúk régen elképzelhetetlenek voltak mézeskalács nélkül. A kalács a leánykérésnek is fontos kelléke volt. Az 1980-as években giccsnek minősítették azt, ezért csaknem feledésbe merült. Ma ismét reneszánszát éli, de a figurák jelentését ma már kevesen ismerik. A magyar nép gondolkodására, érzelemvilágára jellemző szimbólumrendszer ismerete fontos ahhoz, hogy megértsük annak üzenetét. A leggyakoribban a huszár, a baba, a tükrös szív. A huszár tradicionálisan magyar dolog, még a múzeumba érkező külföldiek is azonnal felismerik és magyarul nevezik meg. A huszár jelentése erős, sikeres férfi, akire felnéz a környezete. A baba a termékenység jelképe. A szív a szeretetet, a szerelmet jelenti. A mézeskalácsot régen a búcsúban árusítottak. A kisfiúkat huszárral lepték meg, amely jókívánság is volt. Ajándékozója azt kívánta a fiúcskának, hogy nőjön fel, legyen sikeres, erős, nezzenek fel rá. A babát a kislányok kapták, hogy legyen belőlük egészséges felnőtt, találják meg a párjukat, váljanak édesanyákká. Az udvarlásnak is az eszköze volt. A fiatalok bálban voltak, a fiú szeretett volna komolyabb kapcsolatot, először babát, majd szivet adott a lánynak. A szivet kislánynak és kisfiúnak is adhatták, mert azzal a szeretetüket fejezték ki. A tükrös szív annak a jelképe, hogy aki kapja és belenéz, a másik szívében levőnek látja magát. A mézeskalács készítés története az ősidőkig nyúlik vissza. Akkor még nem méhészkedtek, hanem a természetben megtalált mézet gyűjtötték össze. A méz lefolyt a magvakra, amit ha megtaláltak, elfogyasztottak. A mézet őseink az arannyal tartották egyenértékűnek. A korabeli leírásokban olvashatjuk, hogy az uralkodók, ha egymást megajándékozták, mézes lepénnyel is kedveskedtek a másiknak. Pitagorasz, a matematikus például nem állatokat áldozott, hogy kifejezze Isten iránti tiszteletét, hanem mézes lepényből vágott ki állatfigurákat. Régen a mézfogyasztás az ünnep része volt. Az elképzelhetetlen volt, hogy a hétköznapokon is az asztalra kerüljön. A mézeskalács készítéséről Drótos Gyöngyi elmondta, hogy a figurákat ütőfával készítették. A fát a mézes bábosok faragták ki maguknak nagy pontossággal. Az alapanyagok minősége is fontos, valamint a sütés és díszítés tudást, odafigyelést igényel. Ma egyre többen érdeklődnek az elkészítés iránt. Divatba jött a mézeskalács, mint a magyar gasztronómia egyik remeke.