Önkormányzati sajtószolgálat

2020. március 22., vasárnap 11:06

Tavasz és a Down szindróma

Ha megkérdezünk 100 véletlenszerűen kiválasztott járókelőt Ajkán az utcán, hogy milyen nap március 21 mindenki tudja, hogy a tavasz első napja. Azt már kevesebben tudják, hogy ez a nap világnap is egyben. A Down szindróma világnapja. A tavaszt mindenki várja, örül, ha végre megérkezik. A Down szindrómát senki nem várja, tragédiaként éli meg, ha ezzel az állapottal születik a gyereke. Kétségbeesés, bizonytalanság, önvád keríti hatalmába a hozzátartozókat. Nehéz ez még akkor is, ha az ismerősök és ismeretlenek nem teszik fel a bugyuta kérdéseiket. Ha nem kell az édesanyának naponta sokszor elmagyaráznia, hogy nem az ő felelőtlensége miatt lett ilyen a gyerek, nem, nem adja be intézetbe, neki így is a gyereke és nagyon szereti. Ma már szerencsére megértő a társadalom értelmesebbik része. A veleszületett és élethosszig tartó állapotot egy genetikai rendellenesség, a 21. kromoszómapár hibás osztódásának következtében jön létre. A Molnár Gábor Műhely Alapítvány által szervezett Down Szindróma Világnapja rendezvényt az idén a vírusveszély miatt bár nem így tervezték, március 9-én szűk szakmai körben tartották meg. Az előző években viszont sokan vettek részt a programokon, szakemberek, érintett családok, érdeklődők. Az alapítvány jelenleg 7 Down szidrómást lát el. Mindannyian dolgoznak, művészeti tevékenységre is képesek, színdarabban szerepeltek. Élik az életüket, mint bárki más. Nem akarják, hogy sajnálják őket, ha úgy néznek rájuk, mint egy földönkívülire. A világnap fontos, mert az állapotra irányítja a figyelmet. Az internet tele van az ezzel foglalkozó írásokkal. Van, aki szakmai anyagokat olvas, mások felemás zoknit vesznek fel. Ez utóbbi mennyivel visz közelebb a Down szindrómások megértéséhez, arra sokan nem tudtak rájönni. Az többet használna, ha beszélgetnének egy érintettel vagy a családjával, megértenék a hétköznapjaikat, a küzdelmeiket, amikkel a többségnek nem kell szembenéznie. A többségnek viszont van más gondja. Beszélgetés közben azt is megérthetnék, a downosok éppolyan emberek, mint bárki más. Arra vágynak, amire mindenki, szerethessenek és szeressék őket is.