Önkormányzati sajtószolgálat

2020. március 26., csütörtök 13:29

Nehéz a bezártság és a bizonytalanság, meddig tart mindez

A járványhelyzettel járó bezártságot főként a társasházban egyedül élő idősek viselik a legnehezebben. Számukra volt a legfontosabb az, hogy sétáljanak az utcán, ahol ismerősökkel találkozhatnak, elmenjenek a boltba, a piacra emberek közé, beszélgessenek a szomszéddal, járjanak a nyugdíjas klubba, városi rendezvényekre. A veszélyhelyzet kihirdetése után mindez azonnal megszűnt. Főként azok viselik mindezt nehezen, akik korábban nyüzsögtek, társadalmi munkát végeztek, több klubban, művészeti csoportban tevékenykedtek. A legrosszabbnak azt tartják ők is, mint minden korosztály, nem tudják, meddig tart mindez. Akinek van a városban hozzátartozója, akire számíthat a bevásárlásban, a gyógyszerek beszerzésében, számára könnyebb ez az időszak. A nap nagy részében az időseknek marad a házimunka, a televízió, a rádió vagy aki lát olyan jól, hogy tud olvasni, a könyvek. A társadalmi kapcsolatok megmaradtak, az emberek figyelnek egymásra, de ebben a helyzetben nehezebb. A szomszédok most nem a lépcsőházban beszélgetnek, hanem telefonon hívják egymást, a klubtagok telefonon, vagy akinek van számítógépe, okostelefonja, emailban tartják egymással a kapcsolatot. Kaputelefonon is érdeklődhetnek a lépcsőházban vagy a közelben lakók egymás hogyléte felől. Azok, akik kertes házban élnek, legalább kimozdulhatnak anélkül, hogy veszélyeztetnék az egészségüket. A kert tavaszi takarítása, a talajelőkészítés, a veteményezés közben a szomszédokkal a megfelelő távolság betartása mellett tudnak beszélgetni, munka közben kellemesen elfáradnak. Az, hogy hirtelen lelassult az élet, mindenkit érint. A helyijárat buszvárója mellett lakó csingeriek elmondták, hiányzik reggelente a megszokott vidám gyermekzsivaj. Jó volt a fiatalok beszélgetésére, nevetésére ébredni. Bódén a nap nagy részében kihalt utca hat nyomasztóan az emberekre. A megszokott nyüzsgés helyett néha feltünik egy-egy ember sietve, egyedül, többnyire maszkban. Az ajkai Czingler Sándor, a sakk és a nyugdíjas élet motorja kérdésünkre elmondta, hiányoznak mindenkinek a megszokott és várt programok, a versenyek, a felkészülés, az utazás, a régi ismerősökkel a találkozás. Számos programot a helyzet miatt törölni kellett. Remélik, ha megszünik ez az állapot, a programok legalább egy részét pótolni lehet. Addig is odafigyelnek egymásra. Czingler Sándor számára az is rossz érzés, hogy az ablakból ha kitekintett látta a sportcentrumban késő estig zajló életet, a sportolókat, a fényárban úszó pályákat, most viszont sehol senki, kihalt minden. A kortárs segítőkkel is tartják a kapcsolatot elektronikus levélben és telefonon, ugyanis már megjelentek a helyzetet és az idősek jóhiszeműségét kihasználó csalók. Ajkán még nem, de néhány környékbeli településen már találkoztak olyan esettel, hogy az önkormányzatra való hivatkozással kötelező fertőtlenítés céljából akartak bejutni az idősek otthonaiba a csalók. Aki beengedi őket, számíthat rá, hogy értékeinek nyoma veszik. Ugyanúgy folyik tovább az úgynevezett unokázós csalás, ahol az ismeretlen hívó a balesetet szenvedett vagy hirtelen megbetegedett unoka kérésére hivatkozva pénzt vagy értéktárgyakat kér az időstől, amelyért azonnal házhoz is megy. Akit ezzel az indokkal hívnak, értesítse a rendőrséget.