Elődeink - Isten
segedelmével - csodát tettek, amikor a trianoni békediktátum után összekapaszkodtak,
megerősítették hitüket és a magyarságukat. Megmutatták: a magyart nem lehet
megroppantani, és nem lehet kiűzni a Kárpátok bércei közül. Nem lehet, mert ez
a mi otthonunk. Mi kaptuk meg földjét és vizeit, minden felelősséggel együtt
ránk bízatott e hazának értő művelése és megőrzése.
Amikor 1920. június 4-én,
16:32 perckor megkondultak a harangok, a szövetségesek azt gondolhatták,
temetjük önmagunkat. Talán mi is úgy éreztük akkor. De abban a pillanatban
valójában valami egész más történt. Hallható jelét adtuk annak, hogy a köztünk
lévő kötelék nem anyagi természetű. Miután mindent elraboltak tőlünk, azóta
tudjuk csak igazán, mi a legfontosabb. Azóta tudjuk, hogy a valódi erőnk nem a
négyzetkilométerekben és a hektárokban van, nem is az elrabolt ásványainkban és
erdeinkben, hanem a szívünkben és a lelkünkben, a szabadság, az összetartozás
határokon felüli magasztos érzetében. És persze a különleges nyelvünkből és a
kultúránkból táplálkozó önazonosságunkban.
Ezért nem engedtünk a
fasisztáknak és a kommunistáknak sem, ezért éltük túl a német és a szovjet
megszállást is. És ezért nem engedjük ma sem, hogy politikai kalandorok,
önjelölt megmondóemberek, pénzéhes bankárok és szélhámosok diktáljanak új
trendeket nekünk. Hogy mások mondják meg nekünk, hogyan, s kivel éljünk együtt,
mit tartsunk követendőnek, s miért lelkesedjünk.
Nekünk, magyaroknak
megvan a magunk mércéje. E mérce a méltányosság, az igazságosság és a szabadság
mércéje. Magyarként ezeken keresztül vizsgálunk meg mindent.
Így vizsgáljuk Trianont,
a ránk erőszakolt békediktátumot, a bennünket ért igazságtalanságot, így
vizsgálunk múltat, jelent, s kutatunk jövendőt.
A múltat megváltoztatni
nem tudjuk. De sokat tehetünk azért, hogy a súlyos következmények ellenére
emelt fővel, büszkén, önbecsüléssel legyünk jelen a világban. Nem bűntudattal,
nem megszégyenítve, hanem azzal a méltósággal, amellyel csak az igaztalanul
meghurcoltak gyakorolhatnak kegyet a velük szemben adósaknak.
Igen, a diktátum századik
évfordulóján ebből az erkölcsi fölényből, és az elmúlt száz esztendő heroikus
küzdelmeiből, nem különben az utóbbi évtizedben gyakorolt, a magyart a
magyarral összehozó, igazi nemzeti politikából érdemes erőt merítenünk.
|