A Szabó Magda sétány, a Solt Ottilia tér és a Komlós Juci köz
után ma felavattuk a Psota Irén utca tábláit is.
Ezzel teljessé vált
a 2021-ben meghirdetett nőnapi utcanévadó-sorozatunk, mind a négy
addig névtelen közterület méltó elnevezést kapott a
közösségtől, hiszen olyan nők nevét viselhetik, akik maradandót
alkottak, és akikre büszkék vagyunk.
Fontos, hogy sosem
csupán utcanévtáblát avatunk. Az a célunk, hogy emlékhelyeket
hozzunk létre, hogy szomszédainkra, példaképeinkre és
büszkeségeinkre mindig emlékezhessünk és időről időre
visszajárhassunk hozzájuk.
Psota Irén
vízivárosi. Itt lakott a Csalogány utca elején, itt sétáltatta
a Zsuzsinak elnevezett kutyáit, itt élt közöttünk. Számtalan
személyes ismerőse, szomszédja, az itteni boltos vagy a többi
kutyás élénken emlékszik még a művésznőre. Mert nemcsak a
lakása volt itt, ő belakta és élettel töltötte meg a környéket.
Van, akinek a
sanzonénekes jut róla eszébe, van, akinek Lujza a kabaréból,
mások talán a drámai szerepeit említenék először, de, amire
biztosan mindenki egyszerre gondol, hogy ő a DÍVA, a NŐ, így,
csupa nagybetűvel!
Nem játszott, a
lényéből fakadt az elevensége, a fékezhetetlensége, a
rejtelmei, a titokzatos tekintete.
Mindannyian, akik
végigélték a XX. század világégéseit, tragédiák sokaságát
élhették túl. 29-ben született, de a gazdasági világválság és
a világháború idején neki még a kortársainál is nehezebb volt
az élete.
„Mikor az ember
nem tud sírni, akkor kacag” – énekelte, és így segítette át
magát minden nehézségen a vicces, könnyed, fékezhetetlen,
sokszor szarkasztikus és önironikus természete.
Életéből több
Shakespeare-dráma is íródhatna, az átélt fájdalmak,
gyermekkorának rettenetes történései, magánéletének kudarcai
több életnek is sok lett volna.
Mindent megkapott az
élettől, csak a két legfontosabbat nem: Gyereke nem lehetett és a
nagy szerelmét börtönbe zárták hosszú évekre.
De még ezt is a rá
jellemző szarkasztikus humorral élte meg: „Valaki megkérte a
kezemet. Az illető neve magány.” Neki ott maradt a színház, a
színpad, a színészet – a lehetőség, hogy könnyebben viselje
azt, amit amúgy túlélni sem egyszerű.
Ő volt a díva, a
tragika, a komika, a színház nagyasszonya, a filmek ünnepelt
királynője. Ő volt a Nemzet Színésze, a kétszeres Kossuth-díjas
és kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő.
De nekünk, itt a
II. kerületben ennél sokkal több volt. 1970 óta lakott a
Csalogány utcában, nekünk a szomszédunk, a barátunk, a
kutyafuttatóban a Zsuzsi kutyák gazdija volt. Több mint negyven
évig itt sétált a Duna parton, innen indult a színházba és ide
jött haza, itt tanulta a szerepeit, itt szeretett, sírt, örült,
itt élte az életét.
Itt adott neki
szerenádot 2008-ban a Cotton Club Singers és a Hot Jazz Band, a 85.
születésnapján pedig Haumann Péter és Farkas Gábor Gábriel.
Ma is azért jöttünk
össze, hogy köszöntsük őt a születése napján. És, ha már
ünnepelni jöttünk, ajándékot is hoztunk, mégpedig azt, hogy aki
erre jár, itt egy új utcanévtáblán olvashatja majd a nevét.
Szemben a szálloda
vendégei majd megkérdezhetik a recepcióst, ki volt az a Psota, és
majd jön a válasz, hogy Ő egy híres magyar színésznő, az erre
lakó kisgyerek, ha megkérdezi a mamáját, de miért épp ezt az
utcát nevezték el így, majd büszkén mondhatja, hogy azért mert
ott lakott, miközben felmutat a 8. emeleti erkélyre.
Köszönöm, hogy
velünk tartott Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója,
Képes Gábor költő és Farkas Gábor Gábriel énekes, színész!
Őrsi Gergely,
polgármester
|