Önkormányzati sajtószolgálat

2023. január 27., péntek 20:10

Fekete István emlékezete

Megzenésített verseivel emlékeztek az irodalomkedvelők Fekete István gazdatisztre, íróra, költőre, aki életének egy jelentős szakaszát, egy jó évtizedet Ajkán töltött. A Nagy László Városi Művelődési Központban január 26-án tartott rendezvényen a nagyterem is kicsinek bizonyult, a szervezők az egészet telerakták pótszékekkel, de így is voltak, akik állva hallgatták végig a csaknem egy órás műsort, amelyben a művészet több ága, ének, zene, vers és rajz is szerepet kapott. Angermayer Judit énekkel, hegedűn, furulyán és darbukán, Papp Ferenc, énekkel, gitáron, ukulelén, Horváth Tibor Fekete István Irodalmi Társaság elnöke versmondással és Kapolcsi Kovács Csaba számítógépes grafikával működött közre. Fekete Istvánról Padné Szabó Mária beszélt. Fekete István életében azért is volt fontos Ajka, ugyanis lánya, Edit és fia, István is itt született. Munkásságával már a kisgyermekek is megismerkednek, aligha van olyan család, ahol ne ismernék állattörténetei közül Vuk, Kele, Lutra, Bogáncs, Csí vagy Hu történetét. Ajkán a Csónakázótó szigetén Samu Katalin állatszobrai kézzelfoghatóvá is teszik ezeket a mesehősöket. Ifjúsági regényei közül a díjnyertes Koppányi aga testamentuma és a Zsellérek Ajkán születtek. Tudományos cikkei a Nimród és a Gazdatisztek Lapja folyóiratban láttak napvilágot. Novelláit több kötetben adták ki. A Tarka rét címűben az elbeszélések mellé már verseket is válogattak. Első verse 1916-ban A békéről szólt, a Zászlónk című diáklap hozta le. Verseit Aranymálinkó címen adták ki, utoljára Gáspár János szerkesztésében, Csabai Tibor illusztrációival. 60 vers. Ezek közül zenésített meg néhányat Dezső Lajos kántor-tanító, a kották pedig a múzeum polcára kerültek. Angermayer Judit ajánlotta Papp Ferenc figyelmébe, aki addig dúdolta a dallamokat, amíg kedvet kapott ahhoz, hogy a tanító és saját zenéjéből összeállt a mai varázslat. A hegedű, a gitár, a furulya és az ütősök megigézik a természet hangjait, a madárcsicsergést, levélsuttogást, a nádas zúgását, de az emberi lélek zendüléseit is.A dalok szóltak az aranymálinkóról, arról a vándormadárról, amelyik csodás dalával szórakoztatja az erdőn-mezőn kemény munkát végző embereket, a deszkáról, a földről, a Miklós-reggelről, a havas, fehér tájáról, amelytől a felnőtt megnyugvást, a gyerek ajándékot vár. A műsor befejezéseként Padné Szabó Mária felidézte Fekete István hitvallását. „Szolgálni a jót, lobogásra és világosságra gyújtani azokat, akik keresik és várják a Szépet, hogy világosságra, örömre és szeretetre gyúljanak önmaguk, és gyújtsanak másokat".