Önkormányzati sajtószolgálat

2024. március 15., péntek 22:12

Példává, erővé vált 1848

A szabadságharc hősei tiszteletére állított emlékműnél hajtottak fejét és helyezték el a koszorúkat a megemlékezők Bakonygyepes én március 15-én. Áment Márton, a Gyepesi Örökségünk Egyesület elnöke köszöntőjében megfogalmazta, hogy a magyar nemzet ma is él, ezért nem volt hiábavaló az 1848-49-es hősök áldozatvállalása. A szabadságharcnak gyepesi résztvevői is voltak, az ő emlékük előtt tisztelegnek a 2014-ben felállított emlékművel.Pék Attila önkormányzati képviselő kiemelte, hogy 1848 március 15-e a magyar nép történelmében olyan sorsfordító nap, amikor érezzük az összetartozást, magunk mögött tudjuk azt a szellemi erőt, amelyet Kossuth, Petőfi, Széchenyi, Arany, Táncsics, Jókai életműve jelent a magyarságnak. Cselekedetük történelmi jelentőségét még a szabadságharc legyőzésének tragédiája sem törölheti el. 1848-ban a nemzeti függetlenség és polgári haladás volt a tét. De mit is mond nekünk 1848? Milyen tanulságokat vonhatunk le 1848-ból és az azt követő eseményekből? A szabadságharc egy folyamat eredménye volt, amit megelőzött a törökök, a Habsburgok elleni függetlenségi háború, majd a kiegyezés. Az első szabadnak mondott március 15-i ünneplés 1919-ben volt. Nemzeti ünneppé csak nyolc évvel később vált. Az összefogás, a megegyezés, a közösség legyőzhetetlen erő. A márciusi ifjak hitték abban, hogy a magyaroknak joguk van a nemzeti függetlenséghez, önállósághoz, szabadsághoz és szuverenitáshoz. A szabadságharcot bár a hatalmas túlerő leverte, de nem bukott el. Példává és erővé vált a zsarnokság elleni küzdelemben. A kegyetlen megtorlás ellenére is előkészítette egy bölcs kiegyezés lehetőségét, egy szinte példátlan fejlődést a felemelkedéshez. Becsüljük meg 1848 emlékezetét. Belőle tanulhatjuk meg életre váltani a szabadságot, az emberhez méltó teljes életet. A szabadság csak lehetőség, nem örökké való. Nap nap után újra meg kell küzdeni érte. Az élethez alapvető a béke, a szabadság, az egyetértés azok között, akik együtt élnek. Közös a sorsuk, közös a gondjuk, és egyik sem juthat előbbre hosszú távon a másik rovására.A megemlékezésen Rábaközi Jánosné és Kizmus Mihályné versmondó valamint a Gyepesi Örökségünk Egyesület nyugdíjas klubjának énekkar a működött közre.