|
|
| LAKITELEK NAGYKÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA |
| 2012. június 6., szerda 08:47 |
Lakitelek polgármesterének nyílt levele a magyarországi történelmi egyházak vezetőinek |
|
Felföldi Zoltán nyílt levele a magyarországi történelmi egyházak vezetőihez
Dr. Erdő Péter, bíboros
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke
1014 Budapest, Uri u. 62.sz.
Dr. Bölcskei Gusztáv, püspök
Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke
Debrecen, Kálvin tér 17.sz.
Dr. Gáncs Péter,
a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke
Budapest, Üllői u. 24. sz.
Főtisztelendő Bíboros Úr!
Főtiszteletű és Főtisztelendő Püspök Urak!
Bevallom,
nem vagyok a különböző egyházak liturgiájában járatos, csupán egy római
katolikus hitű, magyar ember. Emellett egy település polgármestere. Egy
olyan településé – Lakiteleké – amelynek polgárai a tavalyi évben fél
árbocra eresztett Országzászlót állítottak, valamint felállították az
Emlékezés Harangját. Az Emlékezés Harangja Lakiteleken minden délután
fél öt órakor, a trianoni békediktátum aláírásának időpontjában egy
perces harangzúgással emlékeztet bennünket Magyarország halálára, és
egyben hirdeti a feltámadásba vetett reményünket.
Keresztény
magyar emberként mély döbbenettel olvastam Magyarország 3 történelmi
egyháza – közöttük az én egyházam – vezetőjének levelét, mely szerint
nem zúgnak június 4-én a templomi harangok a megemlékezések részeként.
Nem tudtam, hogy templomi harangok – ahogyan az a levélben szerepel –
csak „istentiszteleti alkalmakkor, illetve az egyház liturgikus
rendjéhez kapcsolódva szólnak.” Most sem tudom, valóban így van-e ez.
Csak azt tudom, hogy nagy veszély idején félreverik a templomi
harangokat. És hogy ha kell, ágyút is lehet belőlük önteni. És hogy
1920. június 4-én délelőtt, két órán át zúgtak a harangok a maradék
Magyarország teljes területén. És hogy 1940. szeptember 11-én a magyar
honvédek a Szent-Mihály templom harangjainak zúgása közepette vonultak
be Kolozsvárra. És hogy 1990. június 4-én Székelyudvarhely valamennyi
magyar templomában 10 percen át zúgtak a harangok a békediktátum
aláírásának időpontjában.
A levelet olvasva csak ültem a
számítógép monitorja előtt, fél órával a lakiteleki Trianon megemlékezés
előtt. Bevallom, elkapott az indulat. Ugyanazt éreztem, mint amikor
2004. december 5. előtt Gyurcsány Ferenc érvelését hallgattam arról,
hogy miért kell nemmel szavazni azon a bizonyos népszavazáson. Önmagában
logikus, koherens érvelés. Mégis elfogadhatatlan. Ha másért nem, hát
azért, mert a trianoni harangok szólnak/szólnának mindazokért, akik
élete – közvetlenül, vagy közvetve – a békediktátum következtében tört
derékba. A szülőföldjükről elüldözöttekért. A békediktátum következtében
kirobbant második világháború áldozataiért. Az elhurcolt zsidókért. A
baltával lefejezett székelyekért. A több tízezer, kiirtott délvidéki
magyarért. A szintén több tízezer, elhurcolt és elpusztított kárpátaljai
magyar férfiért. A kitelepített felvidéki magyarokért. A történelmi
egyházak tagjaiért. És a magyar történelmi egyházak válasza, mintha csak
egy áramszolgáltató, vagy egy telefontársaság hivatalos levelét
olvasnánk: „Kérésének sajnos nem áll módunkban eleget tenni”, „válaszunk
elfogadását kérve”, etc.
Bár a válasz nem nekem szólt, de római
katolikus magyarként engem is érintett. És csak azért ragadtam tollat,
hogy a legmélyebb tisztelet mellett hangot adjak annak, hogy számomra,
mint érintett számára, ez a válasz nem elfogadható.
A magyar feltámadásba vetett reménnyel és a legmélyebb tisztelettel üdvözli Önöket:
Felföldi Zoltán
Lakitelek polgármestere
Lakitelek, 2012. június 4.
|
|
1 csatolt dokumentum 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Belügyminisztérium
Közlemény
2010. július 23., péntek 15:49
A belügyminiszter 2010. július 22-ei, a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatásáról szóló ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|