|
|
| AJKA VÁROS ÖNKORMÁNYZATA |
| 2019. január 16., szerda 15:18 |
Ma is őrzik az 55 bányász áldozat emlékét |
|
Bodor Károly vájár látta társai holttestét a mélyben
Ötvenöt életerős bányász élete ért véget a mélyben 1909. január 14-én a reggeli órákban. Ekkor történt Magyarország második legtöbb áldozatot követelő bányász tragédiája a csingeri Ármin bányában. A legtöbb áldozat családfenntartó volt. Gyermekek tucatjai maradtak félárván. Voltak, akiket édesapjuk még csak meg sem ölelhetett, ugyanis a tragédiát követően születtek. A bányász társadalom nem feledi őket, az ajkai hagyományőrzők, egykori bányászok, az áldozatok leszármazottai minden évben megemlékeznek a parkerdőben a Bányászati Múzeum udvarán levő emléktáblánál, koszorúznak, majd 55 mécsest gyújtanak.
Az idén január 13-án tartották a megemlékezést.
Németh György bányamérnök, a Veszprémi Szénbányák nyugalmazott vezérigazgatója
visszaemlékezésében a korabeli leírások alapján felidézte a tragédia napján történt eseményeket.
Elmondta, hogy 1909. január 14-én, csütörtökön reggel 6 órakor a főaknánál 133, a Gyula tárónál 126 személy szállt le a mélybe.
6.15 órakor Sándor Ferenc főaknász, Kázmács János, Tróbert Ferenc, Harter Ferenc felvigyázó a kihúzó légaknához érkezett, ahol a ventilátort kezelő Páhi Sándor mutatta annak működését a néhány napja a bányánál dolgozó főaknásznak.
6.45 órakor a főaknász és a felügyelők észlelik, hogy ég a ventilátor. Leállítják a szellőztető berendezést, a füst menekülésre készteti őket. A füstben egyikük rosszul lesz, a többiek indulnak, hogy riasszák a többieket. A kulcsfontosságú légajtó zárva volt, alatta ömlött ki a füst. Mindenkit kiszállásra biztatnak.
7.30 Ármin aknából 130 méter mélyből hogy kimenekítsék az embereket, üzembe helyezik a rendszeres személyszállításra nem alkalmas kast azért, hogy mindenkit mielőbb felszínre tudjanak hozni. A szócső segítségével riasztanak mindenkit. Ennek ellenére kevesen veszik komolyan, volt, aki leült, hogy tízóraizzon. Az első kasban egy ember érkezik fel, aki elmondja, lent egyre nagyobb a füst. Tíz perc múlva a második kasban többnyire csak gyerekek értek fel.
Utána már megtelt minden kas. Az egyre nagyobb füst miatt rosszul levő emberek nyomták befelé egymást a kasba. A szállítható nyolc személy helyett már tízen voltak. Kilenc órakor az egyik feljutó bányász kérte a fentieket, hogy engedje a kast a földig, mert a lámpák sem égnek, az egyre romló állapotú emberek csak abból tudhatják, hogy megjött a segítség. A következő kas 30 méter magasságban bent ragad. Műszaki okok miatt így a másik kast sem tudják leengedni. A lent maradtak sorsa ezennel megpecsételődött. Miután értesültek a kas elakadásáról többen próbáltak lejutni, hogy segítsenek. Sándor Ferenc rosszul lett, leesett a létráról, életjelet nem adott. A lámpák is kialudtak, így leállították a lejutást. Keresték a megoldást a füst megszüntetésére.
11 órakor valaki a szócsőn keresztül a mélyből neve említése nélkül segítséget kér. Később kiderült, Bodor Károly vájár volt az, aki társaival egy távolabbi részen dolgozott, hozzájuk nem jutott el a füst. Miután eszközért indultak, furcsa lett nekik a füstszag, a nagy csend, majd látták halott társaikat.
Útnak indul lefelé Löbl Ferenc bányaorvos, valamint néhány kísérő. Megtalálják Sándor Ferenc holttestét, majd megállapítják, hogy az elakadást néhány személy beszorult karja vagy feje okozta. Az orvos összeroskad, testét nem tudják kivinni. Kohlrusz József kovács is rosszul lesz. Ő az utolsó előtti áldozat. Az utolsó Brunner István csillés. Órákig tartott, mire a kassal az összes áldozat holttestét a felszínre szállították. Többségük a felsőcsingeri temetőben nyugszik. Egyikük dédunokája, Beitl János családjával halottak napján felkeresi a temetőt, gyertyát gyújt. Kérdésünkre elmondta, hogy a tragédia után hét gyermek maradt árván, akik felnevelésének nagy része a legidősebb leánytestvérre hárult. Anyagi támogatást kaptak ugyan, de az árvaság lelki terhét ez nem enyhítette. Nehéz idők voltak ezek. A beszédet követően a Csingervölgyért Egyesület képviseletében Tomózer Józsefné és Beitl János koszorút helyezett el az emlékműnél, majd Dorner László önkormányzati képviselő helyezte el a virágcsokrot, azt követően a hagyományőrzők 55 mécsest gyújtottak az áldozatok emlékére. Az ajkai természetjárók a Bánki Donát Természetbarát Egyesület szervezésében bányász kegyeleti emléktúrán keresik fel a felsőcsingeri temetőt. Január 13-án, vasárnap közel félszázan indultak útnak, hogy felkeressék az áldozatok nyughelyét, ahol Pászti Tibor beszélt a tragédia körülményeiről.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Belügyminisztérium
Közlemény
2010. július 23., péntek 15:49
A belügyminiszter 2010. július 22-ei, a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatásáról szóló ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|