|
|
| TOKAJ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA |
| 2010. június 14., hétfő 15:01 |
Afrikáról mesél a gyermekorvos |
|
Rettentő nyomorban derűsen, vidáman élnek: így ír az afrikai Maliból küldött levelében dr. Kis Imre. Nemrégiben számoltunk be róla, hogy a tokaji orvos egy hónapra Afrikába utazott – indulása előtti napon beszéltünk vele– az Afrikai Magyar Egyesület (AHU) tagjaként. Akkor arról beszélt, hogy egy kis faluban dolgozik majd gyermekorvosként két kollégájával együtt, egy olyan településen, ahol korábban nem volt orvosi ellátás. Ígértük, kinn is megpróbáljuk megszólaltatni. A következő levelet küldte: „A repülőút gyors és kellemes volt. A két órás -Párizs út után a CDG reptéren kapott el minket először Afrika varázsa: arcélek, testformák, viseletek, vallási jelképek kavalkádja, ahogy várakozunk a bamakói gépre történő beszállásra. Leszállva a gépről, megüt a meleg és egy izzadtságszaggal kevert parfümös illat. Az utóbbit később azonosítottuk a mangó illatával-ízével.Szállás az árvaházban
„A reptéren már várt minket az AHU két munkatársa, akik egy mikrobusszal egész Európán, Marokkón, Mauritánián átkelve juttatták el ide az összegyűjtött adományokat, szükséges orvosi műszereket, gyógyszereket. A szállásunk meglepően jónak mondható:a NIABER árvaház emeletén kaptunk szállást, ahol wc, zuhanyzási lehetőség, egy-két szobában még a meleggel küszködő légkondi is van. Az otthon alapítója Mali Bibi asszony (ötven éve, Mali Köztársaság megalakulásakor született és így kapta édesapjától a nevé), az első napra már sűrű programot szervezett, minisztériumi, kórházi, gyógyszertári látogatás, várossal való ismerkedés. Tudtuk, hogy ez is szükséges, de alig vártuk már a betegekkel való találkozást. Mamaribougou település a fővárostól körülbelül 15 kilométerre délre a Ghána felé tartó uton van. A törzsfőnök fogad minket udvarán: négy feleség, számolatlanul sok gyerek, majd irány az úgynevezett egészségügyi központ. Bádogtetős épület, se víz, se villany, a bejárat előtt már nagy tömeg.”Tartanak az oltástól
„Négy helység, kettőt kapunk, az egyikben kolleganőm dr. Jakkel Anna a felnőtteket, a másikban én a gyermekeket látom el. A harmadik-negyedik helységben a szülések folynak képzett szanitécekkel(?), eddig még szülési szövődményről nem tudunk. Az anyák még aznap hazamennek, általában népes családjuk kiséretében. (15-16 évesen kezdve átlag 8-10 gyermeket szülnek.) A falu lakossága nagyrészt a bambara népcsoporthoz tartozik, és legnagyobb gondunk, hogy a nyelvükön kívül nagyon kevesen tudnak világnyelveket. Így a kommunikáció többszörös oda-vissza csatornán történik, ami egyre inkább rövidül. (Szavak, kifejezések, kórképek ismeretével). Rettentő nyomorban derűsen, vidáman élnek, sok a malária, tüdőgyulladás, férgesség, bőrgyógyászati betegségek. Hagyományaik szerint tartanak a védőoltásoktól, így nálunk már nagyon ritkán előforduló kórképekkel: kanyaró, pertussis (szamárköhögés), de leprával is találkoztunk már.”
- Kis Imre -
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Belügyminisztérium
Közlemény
2010. július 23., péntek 15:49
A belügyminiszter 2010. július 22-ei, a működésképtelen helyi önkormányzatok támogatásáról szóló ...
|
|
|
|
|
|
|
|
|